Egyházi szókereső

• paténa: A Paténa (az ókori görög *πατήνα*, a latin *patina* és a középkori latin *patena* – tálka szóból) egy liturgikus edény, amelyet a keresztény egyházak az Eucharisztia ünneplése során használnak. Általában kerek tányér formájú, és aranyból vagy aranyozott ezüstből készül. Néha a felajánlási tálkát is paténának nevezik. A római katolikus egyházban kétféle paténát használnak: a kehelyhez való paténát, és a szentáldozáshoz használt paténát.
• tömjéncsónak: A Tömjéncsónak (latinul Navicula) a liturgiában használt edény, amely a tömjén tárolására szolgál, amit a pap a tömjénezőbe (tömjénező edénybe) szór. Hagyományosan a loďka hajótest alakú volt – innen ered a neve –, de manapság gyakran kerek formájú. Az istentiszteleten a tömjéntartót és a hozzá tartozó kis kanalat egy ministráns viszi, akit **navikuláriusnak** neveznek.
• edes: A Sedes egy a szentélyben rögzített szék, amelyből a főcelebráns vezeti az istentiszteletet. Ez a berendezés csak a II. Vatikáni Zsinat utáni liturgiai reformok során vált általánossá, és a *sedilia*-val ellentétben a hívek felé néz. A sedesnél végzi a pap a kezdő és záró szertartásokat, innen vezeti az igeliturgiát és a könyörgések imádságát, valamint innen tarthatja a prédikációt is. A sedes közelében kapnak helyet a diakónusok és a többi szolgálattevő.
• turiferárius: A Turiferárius (régebbi írásmóddal thuriferárius, magyarosan tömjénvivő vagy kadidelnok) az a ministráns, aki a liturgiák során a **tömjénezőt** (*thuribulum*) viszi, és azzal végzi a füstölést. A bevonulási menetben a turiferáriustól balra halad a **navikulárius**, aki a **tömjéncsónakot** (*navicula*) viszi, és utánuk következik a **krucifer**, aki a **processziós keresztet** hordozza.
• monstrancia: A Monstrancia (latin monstrare – „megmutatni”, „bemutatni” szóból; más néven custodia) egy díszes, üvegezett, nemesfémből (leggyakrabban aranyozott ezüstből) készült, lábon álló szentségmutató, amely a katolikus templomok oltárain használatos szent eszközök és edények közé tartozik – latinul *Vasa sacra*. A legkorábbi időkben (kb. a 12. századtól) a monstrancia eredetileg szent ereklyék bemutatására szolgált, így kezdetben *ostensorium* volt: egy nyitott (üvegezett vagy kristállyal, berillel ellátott) ereklyetartó – latinul *monstrantia pro reliquiis*. Csak később vált az Eucharisztia ünnepélyes kihelyezésének és imádásának eszközévé.
• szenteltvíztartó: A Szenteltvíztartó (kropenka) egy rendszerint tálka formájú edény, amely szenteltvizet tartalmaz. A római katolikus egyházban és néhány más keresztény felekezetben használják (de nem a görögkatolikusoknál vagy az ortodoxiában). Általában a templom bejáratánál helyezik el, hogy a hívek belépéskor belemárthassák ujjaikat, és keresztet vethessenek magukra. Kis szenteltvíztartók néha magánházakban is megtalálhatók.
• keresztelőmedence: A Keresztelőmedence (latinul fons baptismalis) egy tartály vagy edény szenteltvízzel, amelyet a keresztény templomokban a keresztség szentségének kiszolgáltatására használnak. Szentelt vizet tartalmaz, amellyel az embert megkeresztelik, és a keresztség által kereszténnyé válik.
• celebráns: ACelebráns (latin eredetű szó: *celebrare* – ünnepelni) a misét celebráló pap megnevezése. A római katolikus egyházban a II. Vatikáni Zsinat után lehetőség nyílt arra, hogy több pap egyszerre celebráljon egy misét (koncelebráció), ami korábban csak kivételes alkalmakkor volt engedélyezett. Az együtt celebráló papokat **koncelebránsoknak** nevezik, és közülük az egyik a közös koncelebráció fő celebránsa. A keleti kereszténységben a koncelebráció már régóta megszokott gyakorlat volt.
• luminum: A fehér szombat (latinul *sabbatum sanctum*, *magnum* vagy *luminum* – azaz szent, nagy vagy világos, fényes) a liturgikus naptárban a **húsvéti vasárnapot megelőző nap**, a **Szent Hét** része, és a húsvéti triduum második napja. Ezen a napon emlékeznek meg arról, hogy Jézus a sírban feküdt.
• palla: A Palla (néha *pala* néven is) egy díszített, megerősített lenvászon négyzet, amelyet a misén a kehely borral (az Úr vére) való lefedésére használnak, hogy megakadályozzák a szennyeződések vagy rovarok bejutását. Ez az eszköz a korporál hátoldalából fejlődött ki, és a római katolikus, valamint a lutheránus egyházakban használatos.
• szentély: A Szentély, latinul presbyterium (más néven kórus), a keresztény templom vagy székesegyház azon része, amely a papok számára van fenntartva.
• korporál: A Korporál egy fehér, lenvászonból készült négyzet alakú anyagdarab, amelyet a katolikus szentmise során használnak. A korporálra helyezik a paténát, a kehelyt, és esetenként a cibóriumot is. A római rítus rendkívüli formájában a szentmisén magát az ostyát is erre helyezik.
• Kropoly: A Kropoly (Aspergillum) egy liturgikus eszköz, amelyet a szenteltvízzel való meghintéshez használnak. Általában fémből készül, nyele van, és a feje lyuggatott, üreges, belsejében szivaccsal töltött – ezt a részt merítik bele a szenteltvíztartóba (kropolyedénybe vagy aspersoriumba). A kropoly lengetésével permetezik szét a szentelt vizet a meghintendő térben vagy a megszentelendő tárgyra. Egyes vidékeken a kropoly egyszerűbb változata egy összekötözött ágvessző-köteg formáját ölti.
• ostya: Az Ostya (latin eredetű szó: *hostia* – áldozat, áldozati állat) a keresztény hagyományban azt a kenyeret jelöli, amelyet az Eucharisztia ünneplésére készítenek elő. A legtöbb liturgiában az ostyát az átváltoztatás után „Krisztus testének” nevezik. Az egyes keresztény egyházak között nincs egyetértés abban, hogy Krisztus milyen módon van jelen az Eucharisztiában.
• istentisztelet: Az Istentisztelet olyan vallásos jellegű közösségi esemény, amelynek célja az Istennel való kapcsolattartás, találkozás vele vagy áldozat bemutatása számára.